75 ÉVVEL A HÁBORÚ UTÁN

A bécsi egyetem 1945. április végén.
Hét éves náci uralom után Ausztria legnagyobb egyetemét fokozatosan újra megnyitották.
Az új kezdet kalandos körülmények között zajlott.

A náci rezsim vége után minden nagyon gyorsan ment: kevesebb,
mint három héttel a bécsi harc befejezése után, 1945. május 2-án
hivatalosan folytatták az osztrák legnagyobb egyetemen a műveletet,
1945 május 29-én pedig elkezdték az előadásokat.
A bécsi egyetem jövőjének fontos tanfolyamát már az előző hetekben meghatározták.

A Vörös Hadsereg és a német Wehrmacht közötti Bécsi csata 1945. április 13-ig tartott a városban.
A Bécsi Egyetemen ezekben a napokban legalább két hősies történet történt, amelyek közül az egyik tragikusan fejeződött be:
április 5-én a két egyetem Kurt Horeischy és Hans Vollmar asszisztensek a Währinger Strasse 42-es Kémiai Intézetben,
hogy megakadályozzák az elektronmikroszkóp megsemmisítését, Viktor Christian rektor megbízásából.
A két ellenállási harcost tehát Jörn Lange kémia professzor lövöldözte, aki hű volt a rezsimhez.

Két hős történet
Körülbelül egy héttel később két másik hős – a 20 éves kémia hallgató Hans Tuppy és az újonnan született orientális Kurt Schubert – szerencsésebbek voltak.
Még mielőtt a Vörös Hadsereg felszabadította a várost, a két fiatalember kalandos módon megteremtette a feltételeket az egyetem újbóli megnyitásához.
Ennek az eseménynek néhány emblematikus körülményét nem lehetett volna jobban kitalálni annak előrelátására,
hogy a második világháború után nincs nulla óra és nincs valódi új kezdete.
Ennek legkevésbé Tuppy és a 22 éves Schubert volt az oka, akik egyébként PhD diplomát szereztek Viktor Christian-tól.
Az O5 ellenállási mozgalom szomszédságában lévő két ember megszerezte a szükséges legitimitást a Vörös Hadsereg tisztjeitől,
hogy beléphessenek a Bécsi Egyetem gyűrűjének főépületébe, amelyet több mint 20 bombaütés miatt súlyosan megsérült.
A cél az volt, hogy újból meg lehessen nyitni az egyetemet egy új bélyegzővel, amely különösen formális volt a szovjetek számára.

Egy szimbolikus bélyegző

Schubert ezért levette az egyetem pecsétjét a rektor árva irodájában lévő íróasztalról, és egy orosz tiszt támogatásával kivágta a címerét a náci császári sassal.
Az üres helyet ideiglenesen kettős-fejű sas váltotta fel, amelyet viszont egy régi dékán bélyegzőjéből vágtak ki a birtokok idején.
Az Alma Mater Rudolphina ismét hivatalos bélyegzővel rendelkezik.

Semmi sem akadályozta az egyetem újbóli megnyitását.
De nemcsak e bélyeg összetétele szimbolikusan várt arra, amit a következő években követni kell.
A tényleges újraindítás április 15-én szintén szimbolikus körülmények között zajlott.
Ezt a szertartást nem a sérült főépületben tartották, hanem a Frankgasse 1 Egyiptomi Intézetében,
a Fogadalmi templom mellett. Schubert, később a Bécsi Egyetem zsidó tanulmányainak teljes professzora,
meghívott egy professzori értekezletre, amelyet hat professzor követhet meg, és kézfogással három napra „ideiglenes rektor” -nak nevezték ki.

A Frankgasse 1-en található emléktábla továbbra is megemlékezik erről az eseményről.
Amit a tábla nem mond, az az volt, hogy a 2014-ig ebben a házban működő Egyiptomiai Intézet csak erre a címre költözött,
miután összekapcsoltak – egy lakással, amely 1938-ig a nácik által kiűzött Armin Horowitz festőművész tulajdonában volt.
A Bécsi Egyetem 1945-es újbóli megnyitására indirekt módon arianizált intézeti okokból került sor.

Április 15-én megkezdődött a takarítás a főépületben, a diákok segítségével.
Az infrastruktúrán kívül a személyzet politikailag „sérült” volt: 1944-ben az összes 124 professzor közül csak 92 volt az NSDAP tagja vagy jelöltje.
Ennek ellenére, 1945. április 25-én, két nappal az osztrák függetlenségi nyilatkozat aláírása előtt,
egyetemi tanárgyűlést hívtak össze az egyetem új vezetésének megválasztására.

Csak azokat a professzorokat vették ki, akik az NSDAP tisztviselői vagy az SA vagy az SS tagjai voltak. Ezek a professzorok, akiket jelentős mértékben terheltünk, az alkotmányos jogászot, Ludwig Adamovicsot választották az első rektornak, az oktatót és a klasszikus filológust, Richard Meister pedig rektornak. Az első dékánoknak Arzt Leopoldot (Orvostudományi Kar) és Wilhelm Czermakot (Filozófiai kar), Ferdinand Degenfeld-Schonburg-t (Jogi és Politikai Tudományi Kar) nevezték ki.

Forrás: derstandard & Universität Wien Archívum